Kétezer évvel ezelõtt Dzsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. – Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok. – Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam, s a lepke vígan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy õ Dzsuang Dszi... És felébredtem... És most nem tudom, most nem tudom, – folytatta eltûnõdve, – mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dzsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet? – Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dzsuang Dszi! Ki voltál? Te vagy: Dzsuang Dszi! Te hát! – Õ mosolygott: – Az álombeli lepke épp így hitte a maga igazát! – Õ mosolygott, én vállat vontam. Aztán valami mégis megborzongatott, kétezer évig töprengtem azóta, de egyre bizonytalanabb vagyok, és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, már azt, hogy minden kép és költemény, azt, hogy Dzsuang Dszi álmodja a lepkét, a lepke õt és mindhármunkat én. Szabo Lorinc 1935 |
Egyszer azt álmodtam, hogy pillangó vagyok, repdesvén magasabbra és magasabbra. De hírtelen felébredtem. Most meg nem tudom, hogy nő voltam aki azt álmondja, hogy pillangó, vagy pediglen pillangó voltam, aki most azt álmodja, hogy nő.
Sunday, June 17, 2007
Mi a valóság ez életben / Szabó Lőrinc ? 1935
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
You write very well.
Thank's
olvassa el az egesz blog, nagyon jo
Post a Comment