Mi a valóság ez életben / Szabó Lőrinc ? 1935

Kétezer évvel ezelõtt Dzsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. – Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok. – Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam, s a lepke vígan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy õ Dzsuang Dszi... És felébredtem... És most nem tudom, most nem tudom, – folytatta eltûnõdve, – mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dzsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet? – Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dzsuang Dszi! Ki voltál? Te vagy: Dzsuang Dszi! Te hát! – Õ mosolygott: – Az álombeli lepke épp így hitte a maga igazát! – Õ mosolygott, én vállat vontam. Aztán valami mégis megborzongatott, kétezer évig töprengtem azóta, de egyre bizonytalanabb vagyok, és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, már azt, hogy minden kép és költemény, azt, hogy Dzsuang Dszi álmodja a lepkét, a lepke õt és mindhármunkat én. Szabo Lorinc 1935

Lustaság

Ma este hazasétálván egy 'gardenparty'-rol magyarosan irva, azon elmelkedem miben erzem magam másnak mint más. Az ihletet az adta, hogy Szőr Lenszélot taxit javasolt, es elegge lassan lehetett volna elvonszolni, en meg gondoltam egyet es hazaindultam gyalog. Ugyebar ez is mennyire relative. Masnak nyug, vagy kin hazasetalni, nekem meg az egyik legcsodalatosabb feloram... :) Pedig egesz nap labon alltam, es hulla faradt vagyok, meg mar ot orakat alszom... Es meg ennek ellenere is!

Viz, levego, kellemes langyos szello, belso csend.... seta, egyben statikussag es ugyanakkor mozgalmassag, sodrodas...

Olyan kar hogy nem tudom megfogalmazni amit erzek olyankor. Pedig eldontottem, hogy ahogy hazajovok leirom, de ugy erzem ezer szo nem er fel azzal az erzessel.
De azert csak megkiserelem korul irni:)

Kellemes langyos nyari esti szello, jol erzem magam a boromben, a labam setaltat, hallom a Szamost amint jarja utjat, egyedul vagyok edesmagammal :). Jon hogy habzsoljam a friss levegot annyira elvezem, tudod, mint a gyerekek a nyalanksagokat... Melyen magambaszivom, es meg szivnam de nincs mar helye neki, ha lenne, teljesen elnyelnem :). Beszippantanam...
Es azon toprengem vajon 'normalis' hogy ennyire boldognak es elegedettnek erezzem magam? Tenyleg van-e okom ra? Egyaltalan kell legyen oka az embernek ilyesmire? Mert ugyebar mindenki okot keres ilyesmire.


Azzal kezdtem a bejegyzésem, hogy azon gondolkodam miben erzem magam most masnak. Valasz: hat abban hogy nem vagyok lusta :)